Gondolkoztál már azon, hogy akár az üzletünkben fellelhető Morilee, Justin Alexander vagy akár Tres Chich ruhák története hol kezdődőtt? Mi inspirálja őket? Mikor volt az első nyoma annak, hogy a nők kiöltöztek a nagy napra? Hogy a nő menyasszonnyá válásában mit szimbolizált a ruha? Mikortól datáljuk egyáltalán, hogy létezik az esküvői ruha? A divat itt is ismétli önmagát? Egy kis érdekes szösszenet menyasszonyoknak, a ruha keresés forgataga közben.
Az esküvői ruha viselése egészen messzi időkig nyúlik vissza, holott a direkt az alkalomra készített ruha csupán Viktória királynő által, a XIX. században teremtett trendet.
Már az ókori Rómában is ismert, hogy a menyasszonyok ünnepélyességéből fakadóan fehér ruhát viseltek a nagy napon. Legfontosabb kiegészítőjük volt a fátyol, melynek valószínűleg hitbéli és funkcionális oka volt: megvédte őket az ártó szellemektől és a fátyol által ha szeretett volna sem tudott megmenekülni a házasságtól a viselője.
A középkori Európában azonban főleg kék (majd a későbbiekben gyakorlatilag csak színes) ruhát viseltek az arák, mert ez a szín szimbolizálta az ártatlanságot, de mivel nem a szín volt az elsődleges, gyakorlatilag bármi megengedett volt. A főszerepet a ruháknál az anyagok minősége, díszítettsége, értéke játszotta. Az általában nem szerelmi, hanem gazdasági vagy politikai alapon kötött házasságok esetén presztízs kérdést jelentett, hogy a menyasszony az egyesülés napján a lehető legértékesebb darabban jelenjen meg, melyet a családja megengedhetett magának. Megjelentek az arany, vörös színek, gazdag kézi hímzések, gyöngyözések.
(Természetesen a szegényebb családok lányait is, a számukra lehetséges legnagyobb ünnepléssel kiházasították, ők az úgynevezett vasárnapi ruhájukat öltötték magukra, hiszen ez jelentette legszebb viseletüket. )
A XIX. században hozott fordulópontot Viktória brit királynő, akinek az esküvői képei bejárták a világot, ezzel megteremtve a hófehér menyasszonyi ruha kultuszát . A fehér szín a család gazdagságát is mutatta, hiszen ezeket akkor még nem csak a nagy napon, hanem ünnepélyes alkalmakkal is viselték a nők, és egy fehér ruha tisztítása már akkor is költséges mulattságnak számított. Viktória megtiltotta, hogy unokatestvére, Albert herceggel kötött esküvőjén bárki más fehér színt öltsön, így még inkább kitűnt a tömegből. A fehér szaténselyem alapú ruhát gyönyörű, kézzel készített, gazdag csipkézés és narancsvirágok díszítették. A ruha olyannyira fontos volt a királynőnek, hogy arról a rajzokat megsemmisítette, hogy soha ne lehessen leutánozni az ő, (még tizen évvel később is hordott) ruháját.
A ruha fehérsége a huszadik századtól vált egyébként evidenssé, mint a tisztaság, érintetlenség szimbóluma, természetesen szigorúan azoknak a hölgyeknek, akik először álltak életükben oltár elé.
A ruha divatja természetesen folyamatosan változik:
Az 1910-es években a ruhák vonala egyszerűsödött, nehéz, minőségi anyagokból készítették őket, kedvelt lett az empír derékvonal, mell alatt szabottak, lefelé bővülök lettek.
Jöttek a húszas évek, ahol a ruhák hossza kurtább lett, csontszínű, bézses, pezsgős árnyalatokkal, leginkább csipkével vagy gyöngyökkel díszítve. Gondolj Greta Garbora, a Nagy Gatsbyra, és azonnal a szemed előtt terem a mélyülő nyakkivágásos ruhák világa, ahol ezzel a rafinériával még hangsúlyosabbá váltak az egyébként is jelentős méretű gyöngy, ezüst vagy platina nyakékek, valamint a felejthetetlen virágos vagy tollas fejpántok illetve a fátylas Júlia kalap.
A harmincas évekre a testvonalát követő szabásvonalak és visszafogottabb stílus is jellemezte a trendeket, a derékról lekerült a hangsúly. Ez a trend folytatódott a negyvenes években is, sőt, a háború okán az anyaghiány időszakában még tovább egyszerűsödtek a ruhák, selymet vagy műselymet használtak alapanyagnak fehér, csont vagy krém színekben. A legdivatosabbnak a tüllszoknyák és hímzett anyagok számítottak. Megjelentek a magyar ruháknál a zsinóros díszítések.
Az 50-es és 60-as években a háborúk után egyre több fajta menyasszonyi ruha jelent meg. Előbbi évtizedben romantikus hangulattal, hosszabb hosszokkal, akár uszállyal az egyszerűbb, sallang mentes ruhák domináltak a hazai hölgyek körében, kedvelt viselet volt az esküvői kosztüm is.
A 60-as években rövidültek a hétköznapi szoknyák is, illetve betoppant többek között Christian Diornak köszönhetően a mini menyasszonyi ruha is.
A hetvenes években berobbantak a különböző divatirányzatok, elkezdtek színesedni a menyasszonyi ruhák- kékek, púder árnyalatokkal vagy akár a szabásokkal is: elfogadottá vált a nadrágkosztüm, megjelentek a hippis menyasszonyi ruhák, melyek kissé hálóingre hajaztak.
A nyolcvanas években visszatértek a nagy volumenű, habos-babos ruhák, elsősorban Diana hercegnőnek köszönhetően. A lényeg hogy romantikus hatású legyen az öltözék.
A kilencvenes évektől gyakorlatilag nem lehet főbb stílus irányzatot bemutatni, hiszen szinte bármi megengedetté vált azóta.
Ez egy nagyon kedvelt dolog számunkra is, hiszen a próbák során nem a ruha a központ, hanem Te. Valljuk mi is, hogy a ruha lehet önmagában gyönyörű, ha nem téged emel ki. Számunkra fontos, hogy a nagy napon abban a ruhában állj az oltár elé, ami kifejez Téged, megemeli fényed, és a próbák során te is látod, hogy mikor csillan majd fel igazán a szemed, amikor igent mondasz szívből a ruhára.
Rendkívüli minőségű készítők darabjaival is dolgozunk, mert fontosnak tartjuk , hogy tudj miből válogatni és az esküvői fotókat nézegetve egy kortalan szépséget lássanak majd unokáid.
Hogy nálunk milyen ruhákat találsz? Milyen fazonok vannak? Hogyan zajlik egy próba? Mitől lesz igazán menyasszonyi az öltözéked?
Keress minket bátran, vagy olvass a blogon, inspirálódj velünk a nagy napodra. Nálunk te vagy az első!
